2011. február 22., kedd

Will I live my life?

Ülök az iskolapadban. Óra van. A tanár diktál, a diák ír. Én valahol a leghátsó padban gubbasztok. Zenét hallgatok. Vagy rajzolok. Esetleg dalszöveget körmölök. Vagy csak bámulok ki az ablakon, nézem a kéményekből felszálló füstöt és merengek. Álmodozom.
.
Év elején még ez működött is. 5ösre megírtam minden egyes dolgozatot. De mostanában csak azt látom, hogy rohadtul nem érdekel az iskola, a tanulás. A jegyeim is romlanak. Nem nagyon, de romlanak. Ezt most úgy értem, hogy a színötös helyett szín négyes vagyok. Egy-két hármas is becsúszik. Tehát szavam nem lehet. Még mindig az élmezőnyben vagyok.
Igazából maroknyi érdeklődést nem mutatok az iskola iránt. A továbbtanulás iránt úgyszintén. Azzal hitegetem magam hogy a művészeti egyetemre úgysem kell érettségi. Azt viszont kétlem hogy felvennének. Ezenkívül a csillagászat érdekel. Ezt viszont ott basztam el de nagyon, hogy haza jöttem Pécsről. Ott egy "elit", sznob iskolából biztosan felvesznek akárhova. De nem, inkább megfutamodtam és hazajöttem.
.
És most itt vagyok a szarban. És ennek ki kellett jönnie.
.
Most jobb. :)

2 megjegyzés:

  1. Nem foglak vigasztalni, Eszter. Nem lesz könnyebb holnap sem, holnapután sem. Ne nehezítsd meg a saját dolgodat azzal, hogy régvolt döntéseiden rágódsz. Most úgy érzed, rossz úton haladsz, nem jól választottál, de ha folyamatosan visszafelé tekintgetsz, és keseregsz, nem fogod meglátni az előtted lévő lehetőségeket. Nem fogok tanácsokat osztogatni, de nem lenne jobb megpróbálni a jelenlegi helyzetből kihozni a legjobbat? Hisz' Pécsen is tanulni kellett volna, talán keményebben meg is kellett volna dolgozni a sikerért. Ne a többiekhez mérd magad, hanem önmagadhoz. Ha tudod, hogy többre vagy képes, azt be is kell bizonyítanod, mert egy idő után már te fogod lejjebb engedni a lécet. (Vagy átbújsz alatta, ami még rosszabb.)

    VálaszTörlés
  2. Az az igazság hogy általában egyáltalán nem emésztem magam a múlton. Minid csak előre! :D De van amikor rámjön egy érzelmi hullámvölgy és ilyenkor jönnek a negatív gondolatok, a hibáim, mulasztásaim. A nagymamám mondta, hogy jobb lenne ha ezeket kiadnám magamból és továbblépnék, ettől biztosan jobb lesz. És mint mindig, itt is igaza volt :)
    A tanulással leginkább a családomnak szeretnék bizonyítani, mert elég magas elvárásaik vannak. Ez mellet viszont ott van hogy nem érdekel az iskola. Ami tudom hogy nem jó :( ajjj

    VálaszTörlés