Welcome to the family

Olybá tűnik, fogadok német cserediákot. Ez azzal jár hogy ki kell tölteni egy bemutatkozó lapot: mi kedvec kajád, zenéd stb. A legutolsó kérdés az, hogy melyik 3 dolgot vinném magammal egy lakatlan szigetre? Elgondolkoztam. Jared Leto, Shannon Leto és Tomo Miličević. Ennyi.

Szóval emiatt a 3 gyökér miatt mászok el egészen Sopronig

Furcsa, de már egészen kiskorom óta részei az életemnek, még ha nem is tudtam róla. Tudni kell rólam ,hogy kiskoromban rengeteg dalt felismertem és halandzsáztam. A videolklipeket szintén nagyon vágtam. És most, amikor a Capricorn videóját néztem legelőször, vagyis csak azt hittem, mert beugrott hogy én ezt láttam! Emlékszem a sárra, az emberekre, a kocsira.
Szüleim a Nagy Sándort nézték, bementem hozzájuk és gyorsan kizavartak, mert ez nem nekem való film. A Pánikszobából is megmaradt egy részlet. Szóval végig ott voltak.
És most még mindig nem tudom teljesen felfogni, hogy látni fogom őket! Őket, akik miatt annyit sírtam tavaly nyáron, akiknek a zenéje már a részemmé vált, akiknek a dalaik mintha nekem/rólam szólnának, akik miatt teljesen megváltozott a világ szemléltem - jó irányba és még időben, akik miatt olyan emberekre találtam, akik nagyon sokat jelentenek nekem.
Köszönöm srácok!

Köszönök mindent!

az első magyar zombifilm

avagy, ami semmiféleképpen sem maradhat ki az ide nyárból...

Szeretem a magyar filmeket. Vagy tényleg értékes művészfilmek vagy egyetemes baromságok. Ez utóbbi igencsak szórakoztató. Az előzetesből ítélve ez nem fog csalódást okozni :D

Zseni vagyok? Ugyanmár!!!

Az biztos, hogy a mai napon hatalmas önbizalomlöketet kaptam. :)

Rajzon odabátorkodtam a tanárhoz, és elregéltem neki az ötletemet a VOLT-os pólómmal kapcsolatban. Tényleg BÁTORKODTAM, mert féltem, hogy csak annyit mond: hülye vagy, ez képtelenség. Ehelyett: tényleg őrültség, de pozitív őrültség. :D
Azt is mondta, hogy ha most a képzőművészeti egyetemen adnám ezt be, mint ruhatervet, egyből bekerülnék a budapesti elitbe. Irigyel, hogy ez nem neki jutott eszébe anno.
Szóval most szépen nekiállok az ötlet megvalósításához, bár átrágtuk magunkat a témán ... és elég nehéz lesz a kivitelezés. Hajamat fogom tépni, az biztos.

Will I live my life?

Ülök az iskolapadban. Óra van. A tanár diktál, a diák ír. Én valahol a leghátsó padban gubbasztok. Zenét hallgatok. Vagy rajzolok. Esetleg dalszöveget körmölök. Vagy csak bámulok ki az ablakon, nézem a kéményekből felszálló füstöt és merengek. Álmodozom.
.
Év elején még ez működött is. 5ösre megírtam minden egyes dolgozatot. De mostanában csak azt látom, hogy rohadtul nem érdekel az iskola, a tanulás. A jegyeim is romlanak. Nem nagyon, de romlanak. Ezt most úgy értem, hogy a színötös helyett szín négyes vagyok. Egy-két hármas is becsúszik. Tehát szavam nem lehet. Még mindig az élmezőnyben vagyok.
Igazából maroknyi érdeklődést nem mutatok az iskola iránt. A továbbtanulás iránt úgyszintén. Azzal hitegetem magam hogy a művészeti egyetemre úgysem kell érettségi. Azt viszont kétlem hogy felvennének. Ezenkívül a csillagászat érdekel. Ezt viszont ott basztam el de nagyon, hogy haza jöttem Pécsről. Ott egy "elit", sznob iskolából biztosan felvesznek akárhova. De nem, inkább megfutamodtam és hazajöttem.
.
És most itt vagyok a szarban. És ennek ki kellett jönnie.
.

Most jobb. :)

HERE WE ARE AT THE START

These are my first words. Hello all of you! I'm a 14 (almost 15 ;D) yrs old girl from Hungary. I love music. I love 30 Seconds to Mars and i'm a proud echelon. Follow me if you want, and I will follow you back :)